A KFT már évek óta nem lépett fel, amikor András egy izgalmas elképzelés megvalósítására hozta össze a zenekart 1996-ban. A kilencvenes évek közepén az internetet még kevesen használták itthon, éppen csak kezdtek megjelenni a szolgáltatók is, akik győzködték a cégeket, magánembereket, micsoda nagyszerű dologról van szó, milyen hasznos saját honlapot létrehozni, emailezni (még az általánosan elfogadott elnevezések sem alakultak ki ekkor). Alig pár száz domainnév létezett, nem volt olyan magyar internetes hírportál, amilyeneket ma ismerünk – az első ilyet, az index.hu elődjét, az iNteRNeTTót két hónappal a kft.hu indulása után jegyezték be. Csak egy viszonylag szűk kör fantáziáját izgatták még az ebben rejlő lehetőségek.
András elképzelése az volt, hogy az új technológiát felhasználja a koncerten, az internet és más hálózatok segítségével köti össze a világ néhány pontját a Sportcsarnokkal, majd a hálózatok másik végéről egy-egy művész kapcsolódik a műsorhoz a távolság problémáját legyőzve, egyidejűleg, a KFT élő zenélésével szinkronban. Online közvetítések már voltak korábban, ilyenre azonban nem volt még példa. Az előkészítés közel másfél éven át tartott, a magyar, a német és az angol telefontársaságokon kívül vagy egy tucat cég dolgozott rajta. A Sportcsarnokban két számítógépes különtermet alakítottak ki.
A koncerten Hazel O’Connor volt a vendég, aki egy dublini stúdióból énekelte a KFT-vel közös dalát, egy technikai trükk segítségével úgy, hogy a budapesti közönség számára a kivetítőn valós időben megjelenő Hazel szinkronban énekelt az élőben játszó zenekarral. Wahorn András festőművész pedig, aki akkor Los Angelesben élt, onnan kapcsolódott be, ott készített illusztrációt a számítógépén egy dalhoz, ami a közönség szeme előtt rajzolódott ki ugyancsak valós időben a kivetítőn. Létezett egy harmadik terv is, amiről kevesen tudnak: András hazai űrszakértőkön keresztül kapcsolatot keresett a Mir űrállomáshoz, hogy onnan a koncert alatt valós idejű képeket közvetítsenek a kivetítőre a közönségnek. Ez azonban meghaladta az akkori lehetőségeket és az előkészületek során lemondtak róla.
Mivel a többség nagyon keveset tudott még az internetről, előzenekar helyett Nagyistók Tibor vetítéses prezentáción magyarázta el a közönségnek mi az a modem, mi a böngésző, ott milyen címet kell beírni, amire egyszer csak szövegek, képek, sőt!, néha animációk is megjelennek, zene is hallgatható. Ahogy a közönségből fogalmazta meg valaki: „Olyan volt a nézőtérről, mint Armstrong holdra szállásának közvetítése”. A Bál az Interneten a KFT történetének egyik legizgalmasabb produkciója volt.
KFT: Bál az Interneten, Budapest Sportcsarnok, 1996.10.12.
Producer: Márton András